|
Tápióbicske.
2009.07.06. 20:18
A bajnokság soronkövetkező fordulóját bonyolították az ország talán egyik legjobb Mx centerében.
A verseny hetén, kedden egy atlétikus edzésen, eléggé komolyan sikerült megfáznom. Emiatt, töröltem a hét közbeni edzéseket. Mivel nagyon ritkán betegszem meg, és nem vagyok az ilyesmihez hozzászokva, így elég nehezen viseltem ezt a dolgot. A versenyen való indulásom végül nem volt kérdéses, de a reggeli konzultáció után úgy döntöttünk, hogy egy biztonsági pontszerző teljesítményt kel nyújtanom. A pálya talaja olyan színvonalú volt a szombati esőzés miatt, hogy kívánni nem lehetett volna annál jobbat.
Az edzésen beállítottuk a motort, ami egész nap tökéletes volt. Az időmérő edzésen úgy éreztem jó tempóm van. A jeladó nem pont ezt tükrözte, de ebbe most inkább nem foglalnék állást. Ha jól emlékszem, akkor a tízbe sem voltam.
Az első futamban, a start egyenesben első voltam, de a fordulóban eléggé kisodortak, így ez a pozíció nem tartott sokáig. A nyolcadik körül lehettem. Déczi és egy másik versenyző leelőzött, és én is előztem pár srácot. Később Borka érkezett mögém. Néhány kör után elment nekem, majd hibázott, és újra mögöttem próbálkozott öt körig. A verseny utolsó köreiben ismét ő bizonyult jobbnak, és visszaelőzött. A futamot így a hatodik helyen zártam.
A második futamban a startom épp úgy alakult. A kilencedik helyen kezdtem a felzárkózást. Egyesével előzgettem, a nyolcadik, a hetedik, majd a hatodik helyig. Már az ötödik helyen voltam, ismét Déczi mögött. Egyre csökkent a köztünk lévő távolság. A verseny a végéhez közeledett, a plusz kettes tábla volt érvényben. Egy-két helyen mellémentem Déczinek, de leelőzni nem tudtam. Ezt követően odaértem a pálya azon részéhez, ahol is a végzetem következett, valami oknál fogva. Azért is írom így, mert az óta sem emlékszem mi történt pontosan. Ami biztos, hogy elestem. Nagyot. Elég nagyot. Három éve annak, hogy nem volt komolyabb esésem. Ja és még ami biztos, hogy a vállam az elromlott.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó