Múlt héten tartotta az ELTE „100 év pszichológia – 15 év PPK” címmel ünnepi rendezvényét. Az egyetem és a kar ünneplése mellett szakmai előadásokkal és kerekasztal-beszélgetésekkel várták a közönséget. „A kör közepén állva – avagy hogyan segít a sportpszichológia?” című beszélgetés legérdekesebb részeit foglaljuk össze. Tudósításunk. 

A kerekasztal tagjai Gyurátz Réka és Halász Bence kalapácsvetők, edzőjük Németh Zsolt, ifj. Kerner László motocross edző és korábbi versenyző, továbbá dr. Gáspár Mihály pszichológus, valamint a moderátor dr. Ihász Ferenc egyetemi tanár voltak. (További információk a résztvevőkről a cikk végén találhatók.) A sportolók rövid bemutatása után az alábbi kérdések adták a beszélgetés vázát: melyek voltak azok a gyermekkori élmények amelyek motiválták a sportolókat, hogy ebbe az irányba fordultak? Mit jelent ma élsportolónak lenni? Működik-e a duális karrier modellje, jelent-e ez frusztrációt a mindennapokban? Hogyan kezelhető a teljesítménykényszer? Melyik az a pillanat, amit nehezen tudnak tolerálni? Az edző mikor és mennyire tehetetlen ebben a folyamatban? Olykor kissé kuszán alakult a beszélgetés, azonban több fontos és értékes információ is elhangzott.

A beszélgetés elején a sportolók első élményeikről számoltak be sportáguk kapcsán. Gyurátz elmondta, hogy először meghívásra látogatott el egy edzésre, ahol jól érezte magát és a társaság miatt szeretett igazán sportolni. Később az első nagyobb siker jelentette számára a végső elköteleződést a kalapácsvetés mellett. Halász súlylökéssel és diszkoszvetéssel kezdte sportkarrierjét, majd ebből emelkedett ki a kalapácsvetés. Ebben a sportban egy kicsit komplexebb mozgásra van szükség, ami megtetszett számára. Kerner elmondta, hogy édesapja szeretett volna motocross versenyző lenni, ami nem valósult meg. Így az apa vágyait fiai versenyzővé nevelésén keresztül látta megvalósíthatónak. Kerner bátyját tartották nagyobb tehetségnek, ő csak később lépett ki az árnyékból. Kerner néhány gondolattal később kiemelte, hogy a szülői fanatizmust nagyon fontos megtartó erőnek gondolja a sportban, s egy-egy − fiatalkori, sportkarrier elején történő − sérülésen való túllendülésben is sokat segíthet a szülői támogatás.

„Miért nem hátrálnak meg a sportolók a sérülések ellenére sem?” − tette fel a kérdést dr. Gáspár. Németh kiemelte a poszttraumás növekedés hatását, mivel ő úgy érzi, hogy a sportkarrierje során bekövetkezett sérülésekből mindig erősebben jött ki.

Az eredmények megerősítő ereje kapcsán előkerült Halász berlini Európa-bajnokságon mutatott teljesítménye. A sportoló egy remek dobással kezdett − ki is emelte, hogy ez első dobásra mindig nagyon felkészül. Azonban ezt követően 3 hibás próbálkozása volt és csak az ötödik körben tudott javítani. Edzője szerint a kalapácsvetőt túlságosan megnyugtatta az eredmény, és kellett pár kör, hogy újra felpörögjön, koncentráljon és ismét jót dobjon. Itt került szóba az is, hogy Halász a kiutazás előtti utolsó edzésen 5-6 sikertelen kísérlet után véletlenül egyéni csúcsot dobott. Dr. Gáspár és Németh egyetértettek abban, hogy ez befolyásolhatta a fiatal sportoló eredményét, mivel a formaidőzítés lényege, hogy a verseny előtt nem engedjük meg a sportolónak a jó teljesítményt kijönni.

A mentális felkészülés kapcsán Gyurátz megemlítette, hogy számára a nehezebb, rizikósabb mozdulatok begyakorlásában segít ez leginkább. Versenyen két dobás között ezen szokott dolgozni. Németh szerint minden pálya más, így vannak olyan hibák és nehézségek, amelyek csak az adott versenyen jelennek meg. A pszichológiai módszerek pedig ezek lereagálásában, kiküszöbölésében segíthetnek igazán. A Mindset Sportpszichológia szakújságírója a beszélgetés végén kíváncsi volt arra, hogy pontosan milyen módszereket használnak a kalapácsvetők. Halász azt válaszolta, hogy főként az imagináción van a hangsúly. Ő a verseny előtti este szokta a versenyhelyzetet elképzelni, a helyszínen már nem gyakorol fejben, az imagináció során szerzett jó érzések előhozására helyezi a hangsúlyt. Dr. Gáspár kiegészítette azzal, hogy főként autogén tréningre építik a sportolók pszichológiai felkészítését. Beszámolt arról is, hogy vannak − régen pedig még többen voltak − olyan sportolók, akik maguktól, pszichológus nélkül végeznek olyan gyakorlatokat, amelyek segítik őket pihenni vagy épp fókuszálttá tenni egy versenyen. Azonban egy szakember segítségével ez a folyamat biztonságosabb és gyorsabb is.

Kerner a versenyek előtti este alkalmazza a mentális tréninget. Szerinte az ő sportágában, a motocrossban kicsit nehezebb ez, hiszen csak a verseny napján derül ki, hogy konkrétan milyen állapotok uralkodnak a pályán, előzetesen csak a nyomvonallal tudnak dolgozni. Egy érdekes módszert is elmesélt a közönségnek. A pályán mért időt feljegyzi, majd arra kéri sportolóját, hogy gondolatban is menjen végig a pályán, majd megvizsgálják, hogy milyen mértékű az eltérés a két idő között. Ha a sportoló fejben fele annyi idő alatt meg tudja tenni a kört, akkor Kerner szerint ez azt jelenti, hogy a valóságban a kör felén nincs ott fejben a versenyző. Véleménye szerint a valós és a gondolati időnek szinkronban kell lennie, ha nincs így, akkor ezen kell dolgozni. Örömteli volt hallani, hogy sportoló, edző, pszichológus mind kiemelte, hogy a mentális felkészítésre is odafigyelnek. Dr. Gáspár megjegyezte, hogy eddigi tapasztalati alapján a mentális tréning sportfüggetlen,tehát bármilyen sportág versenyzői erőt tudnak meríteni belőle. A kerekasztal tagjai egyetértettek abban is, hogy a sportolóknak szüksége van bizonyos mértékű intelligenciára. Főként azért találták ezt fontosnak, mivel aki a gondolatait nem tudja rendezi versenyzés vagy edzés közben, ő nem lehet sikeres.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői voltak:

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.