|
DAY 'N' NIGHT.
2009.07.02. 16:42
A következő történetet azért is teszem fel mert mivel sérülésem miatt nem nagyon tudok írni, így kerestem egy régebbi meg nem jelentetett cikket, ami most az egyszer de nem a motorsportról fog szólni. Még néhány napot igénybe fog venni, mire rendesen tudok gépelni, és akkor részletes beszámolót teszek fel a versenyről, és a balesetről.
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy szombati tréning. Edzés után, csak név nélkül, Somló és Kolos barátommal döntöttünk úgy, hogy az a szombat nem 24 órás nap lesz. Egy partiba voltunk hivatalosak, de a történet három füredi szórakozóhelyen kerekedett igazán tovább. Élsportoló módjára, vagányan, feszéjezettségtől teljes mértékben oldottan érkeztünk az első helyszínre, aminek a neve most nem tudom miért, de nem jut eszembe. Valamilyen oknál fogva gátlásaimat magam mögött hagyva egy elvetemült dance style-ba kezdve közelítettem meg a disco club-ot. Jó mondanom kell, mert rám végképp nem jellemző módon, ez a belőlünk előtörő effektus benn határozott dühöngésbe ment át. Talán a disco-láz. Ezt az energia kitörést komolyabb nehézségek árán tudtam a Denisz és Kokó többszöri javaslatára, mások számára is olyan szintre csökkenteni, hogy az ne okozzon senkiben riadalmat vagy megbotránkozást illetve ne akarjon meg rendszabályozni emiatt senki. Az első helyet magunk mögött hányva, őő vagyis hagyva irányba tértünk a Club-Etelka, vagyis Helka felé. Teljesen természetes, hogy menetjegyet vettünk arra a csónak formájú istállóra is. Néhány ismerős arc került elő még, mint például az 5-szörös Bundás mester Andrew, a Mártíín, és öö, aaa a Rauscher barátunk szerelője. Igen a Dani. Na meg valami ilyesfajta egyének. Szóval pár óra dühöngés után előtérbe került egy újabb club. Na, ez a hely sem sport klub volt, az biztos. A Skorpió alighanem. De erre a névre nem tennék sok tétet. Ezt a helyet nem túl sok tartózkodás után elhagytuk különböző, cross pályán nem szokványos akarályokon keresztül, mint pédául kerítéseken, asztalokon keresztül. Az még nem volt akkor tiszta, hogy egy történet részei vagyunk, a tudtunkon persze kívül, ami nem jelenti azt, hogy annyira nem voltunk tudatunknál, csak a rosszkor rossz helyen szindrómába estünk hírtelen. DE ez legyen már inkább rejtély mindenki számára, hogy ez után mi is következett. Na jó. Röviden csak annyi akkor még, hogy legelőször egy orr tört el valakinek a fején, meg aztán folyt a vére is többeknek. Na mert hát ugye azok a kigyúrtnak vélt tagok nem szégyellték elővenni a tahó formájukat, na meg a gumibotjukat. Volt, aki nagyon szép időeredményeket döntött 200-on úgy elfutott, voltak, akik meg másképp „oldották” meg ezt a szituációt. Ha azt lehet megoldásnak nevezni... Hm.. szóval igazán nem egy nagy sztori, főleg akinek ez életforma, de mivel most részesültem én először ilyen „élményben”, csak épp úgy meséltem el ezt, mint aki arról mesél, hogy elindult élete első versenyén. Na, az sem sokat érő történet lenne a számomra, de mivel neki az, az első, így neki az lenne ugyanilyen érdekes. 24 év alatt először adtam a fejem efféle lazulásra, de valószínüleg legalább ennyi eltelik a következőig. Tanulságképp pedig annyit jegyeznék meg mindössze, hogy ha valaki egy kis szórakozásra vetemede, ne feldjen el vinni magával ha mást nem is, de legalább egy vállról idítható láncfűrészt, hátha elengedhetetlen vágyat érez madj az önvédelemre. Bizom abban -e történet után-, hogy a benne szereplőkre ezután sem vetül negatív megítélés. Rövidre zárva a történetet, hm.. a vasárnapi pihenőnap a meg nem szokott nem pihenés miatt nem kicsit voltam fáradt, na meg az a disco-láz.. s.o.s disco utáni kínos elalvás…
e-e-e-night!.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés