Igen, eléggé régen történt. Mivel azóta hallgatásba bocsájtkoztam, most pár sorban összefoglalnám az eddigi, és jelenlegi állapotot ami körülöttem zajlott mostanáig. 

...hm,

...hol is kezdjem.

Talán ahol abba hagytam, még akkor.

Három héttel a baleset után megkezdtem a rehabilitációt, ami pontosan a gyógytornában merült ki. A tornán iszonyú fájdalmakkal kűzködve a kezem javult körülbelül két hétig, de addig is lassan és olyan dolgok, mint például a sérült kezemmel való evés, vagy fogmosás is hatalmas eredménynek bizonyult. Mivel teljesen leállt a kezem és az izomtömegének a 70%-át elveszítette, így a torna mellett elkezdtem "úszni", és biciklizni is annak reményében, hogy a keringésem fokozása némelyest gyorsít a gyógyuláson. Hát nem gyorsított.

Egy újabb orvos, akihez amiatt mentem, merthogy már két hónapja történt a sérülés, de semmi javulás, ami annyit takar, hogy nem tudom felemelni a karomat a jelentős fájdalom miatt. További gyógytornát javasolt. Hát rajtam nem múlt, így legalább annyi időt szenteltem a kezemre, mint amennyi idő elmegy felkészülési időszakban az edzésekre. Vagyis reggeltől délutánig erőltettem a korházban, az uszodában, az edzőteremben, és otthon is. Jelentős javulás és fájdalom csökkenés továbbra sem volt.

Orvosról orvosra jártam és mindegyik más kezelést javasolt. Így társult a gyógytorna mellé a mágnes gyűrűs kezelés, az ultrahang, a szelektív inger-áram, az ion-tophoresis, az akupunktúra és a többi dolog, ami igazán komoly változást továbbra sem  hozott. Retentően megviselt lelkileg az a tudat, hogy mindent megteszek a gyógyulás érdekében, de említésre méltó változás nem történik. A karom továbbra is hasznavehetetlen maradt.

A harmadik hónap leteltével, egy újabb kézsebésszel vettem fel a kapcsolatot. Eléggé lehangoló magyarázattal szolgált a vállamat illetően. Az MR vizsgálat eredménye rávilágított, hogy egy szalag egy csontdarabbal együtt kiszakadt a helyéről, ami nem teljesen gyógyult vissza a helyére és némi meszesedés is van körülötte. Valamint a felkarcsont feje is egyenetlen, a kiugrás miatt roncsolódott. A sebész egy bemozgató műtétet javasolt, ami annyit jelent, hogy az elviselhetetlen fájdalom miatt altatásban mozgatják meg úgy rendesen a kezemet, ezzel a hegesedést, és letapadást felszakítják vele.

Ezt a beavatkozást viszont addig nem lehet kivitelezni, ameddig az a kiszakadt szalag nem konszolidálódik rendesen, mert akkor csak leszakítaná újra a helyéről. Egy hónap haladékot kaptam. Egy újabb hónap. A negyedik. Azzal váltunk el, hogy további erőteljes bemozgató tornára kell járnom, és amennyiben nem lesz változás, akkor ejtjük meg a bemozgató műtétet, viszont ha bemozgatásnál kimozdul az a csont, akkor a műtét folytatódik a csavarozással. Lehangoló.

Minden esetre, ha már egyszer intenzív bemozgatásról volt szó, gondoltam egy szép vasárnap délután, hogy egy újabb kezelést kezdek. Vagyishogy motorral is lehet intenzíven mozgatni.

Ez három héttel ezelőtt volt. Kimentem és finoman elkezdtem motorozgatni. Csak úgy amatőrbe, igazi gombaszedő üzemmódban... egy kör, két kör, ami nem túlzottan fájdalmas.

Hát ez alatt a 3 hét alatt javult a legtöbbet a vállam. De persze a jótól iszonyú messze van.

Voltam közben egy nyugatkupa nevű rendezvényen, ahol csak kedvemre motoroztam, persze volt némi por, ami miatt elég óvatosan mertem közlekedni, mert nem szerettem volna rásérülni a jelenlegi történetre.

A most következő csapatbajnoki versenyre vállaltam a részvételt. Természetesen árnyéka sem vagyok önmagamnak, de mivel a csapatnak szüksége volt rám, így örömmel mondtam azt, hogy megteszek mindent egy jobb eredmény érdekében, még így, sérülten is.

Megköszönném mindenkinek, akik folyamatosan érdeklődtek állapotom felől, valamint azoknak is, akik kitartóan foglalkoztak a rehabilitációmmal.

Köszönöm szépen.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés