Az indulásom még korántsem volt biztos, mikor már különböző internetes portálok híreiben arról számoltak be több helyen, hogy elképzelhetően tudom vállalni a játékot. Bevallom jólesett, hogy nem feledtek, és számoltak a részvételemmel. Tudatosan nem készültem, mivel a rendelkezésemre álló három hétből a pannonhalmit megelőző hétvégén, teljesen felkészületlenül starthoz álltam egy nyugat kupán. Szembesültem azzal, hogy sem kondit, sem pedig tempót nem lehet elérni két hét alatt, majdnem 4 hónap kényszerpihenő után. Az utolsó héten mégis megpróbáltam versenyprogrammal készülni, hátha valóban szükség lenne a részvételemre. Szerdán érdeklődött a csapatvezető Papp úr, hogy ha tudnám vállalni, akkor számítanak rám a csapatnál.

Vállaltam.

Az edzésen és időmérőn nem igazán éreztem sem a pályát sem maga a motorkezelést.

Az első futamban szerettem volna lazán de lendületesen közlekedni a kéz bekeményedés elkerülésének érdekében, de nem sikerült. Beállt a kezem és az egyébként is langyos tempóm szintje csak csökkent.

A második futamban már nem állt be annyira komoly szinten a kezem, de a sérült vállam így is akadályt képezett a szabad versenyzésben. A feladat az volt, hogy esés nélkül pontokat gyűjtsek a csapatnak. Elégedett semmiképp sem lehetek, de ezek a megváltozott feltételek mellett, tisztában voltunk azzal, hogy többre nem is leszek képes.

A Reál Honda Csapat, Czúni-Hújber-Juhász-Kerner összeállítással a harmadik pozícióba fejezte be a versenyt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés