A somogytúri több tekintetben is különös helyszín. Azért is mert az időjárás egyik évben sem tudja keresztbe húzni a verseny rendezést, és azért is mert a pálya magáért beszél.

Hosszasan gondolkodtam a somogytúri versenyen való részvételemmel kapcsolatban.Kivétel persze van, de ahogy sok más versenyzőnek, úgy nekem sem volt túl nagy lehetőségem a téli alapozásra. A felkészülést elkezdtem január közepén, de motoros edzésekből összesen 2-3 alaklom volt csak, amit az ember megpróbál kompenzálni az atlétikus és állóképességi munkával, több-kevesebb sikerrel. Mivel ezt a versenyt az edzőm –id. Németh Kornél- rendezte, így tiszteletből kötelességemnek éreztem, hogy starthoz álljak, még felkészületlenül is, mivel egy jó edzés lehetőségnek tartottam, ha már addig nem annyira működött a téli tréningezés. Ideje volt elkezdeni valahol, így az indulás mellett döntöttem.

A mély homokos pálya hozta mindenkori iszonyatosan nehéz formáját, amiben közlekedni nagyobb kihívásnak bizonyult számomra, mint bármikor is az eddigi évek során. Azon a napon, mivel a motocrossba vágott fejszém igen kemény feladatnak tűnt, - az edzőm utasítására - kipróbáltam magam egy számomra új területen is, ami az endurocross volt, abban reménykedve, hátha könnyebb dolgom lesz ott. Kicsit könnyebb volt, de egyszerűnek nem nevezném a farönkökön, kidőlt fákon, traktorgumikon, keskeny erdei nyomon, és nagy vizekben való közlekedést, a homokos mx pályával ötvözve. A pályát nem ismertem, mivel felvezető kör és minden egyéb nélkül vágtam neki az egy órás távnak. A napnak persze ezzel nem volt vége, mert jött a második mx futam, amivel már sikeresen túlvállaltam magam.

Cross-ban 3. helyen, enduroban pedig egy futam alapján 5. helyen zártam a nem kicsit megerőltető napot.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés