A futóművön állítottunk, ami miatt már tudtam egy-egy jobb kört is összetenni. Az időmérőre már nem emlékszem, így az esésre sem. A baleset az elmondások szerint az időmérő második harmadik körbében történt. A fejsérülésem miatt csak arra tudok vissza emlékezni, hogy még az edzésen vagyok. Másra nem. Többek is mesélték, ahogy látták, de igazán utólag már nem bánom, hogy semmire sem emlékszem. Még délelőtt a korházba szállítottak. Késő este volt már mire a műtétre sor került, de nekem egy órának tűnt csak a délelőtt óta tartó korházban létem.

Megköszönném a Szőke családnak a versenyzők közül, Mann Úrnak a Honda Magyarországtól, és a motocross szakág vezető Déczi úrnak is, hogy meglátogatott a kórházban, valamint mindenkinek, aki telefonon, vagy később személyesen érdeklődött az állapotom felől.

 A Piliscsév előtti versenyekkel kapcsolatos beszámolókat azért tettem fel csak utólag, mert a valós idejükben még nem voltak készen. A kényszerpihenőm ideje alatt végül lett időm írogatni, de az első hetekben az agyrázkódás miatt nem tudtam sem gondolkodni folyamatosan, sem pedig mondatokat fogalmazni. Egy hétig csak aludtam folyamatosan, szinte csak pár órát tudtam ébren maradni. Hihetetlen álmosság, szédülés, és fáradság volt minden napom. Közben a vállamba helyezett fémek mozgása miatt az egyik seb nem gyógyult be, és elfertőződött. Ez a tünet meg is maradt a fémeltávolításig. Az emlékezetem miatt viszont egyre jobban kezdtem aggódni, mert ha valakivel beszéltem egy bizonyos dologról, pár nap múlva újra meséltem neki, mintha szót sem ejtettünk volna előzőleg arról. Később ez a dolog annyiban változott, hogy volt tudomásom a beszéltekről, de nem tudtam, hogy kivel is beszéltünk róla.

Mikor ezeket a dolgok észleltem, arra is figyelmes lettem, hogy az interneten egy cikket elolvastam, majd pár nap múlva ugyan azzal az érdeklődéssel olvastam el mintha még nem találkoztam volna vele korábban. Szinte végigolvastam már mindig, mire leesett, hogy ezt olvastam pár napja, és hát akkor sem először.   A harmadik negyedik héten megpróbálkoztam az autóvezetéssel is, és mivel biciklin korábban tapasztaltam, hogy nem túl jó az egyensúlyérzékem, így sejtettem, hogy ez sem lesz túl gördülékeny dolog. Úgy közlekedtem autóval, mint aki ittasan vezet, vagy pedig egy rettentő ügyetlen tanulóvezető.  A vállamból 5 hét múlva kikerült a két tűződrót, és a húzóhurok is, helyi érzéstelenítéssel. Kemény dolog volt altatás nélkül.

A gyógytorna elkezdődött, de mondhatom azt is, hogy folytatódott, mivel a másik vállam miatt még egyébként is jártam. A hetedik hét végén elkezdtem a motorozást. Eddigi sérüléseim után még egyszer sem tapasztaltam azt a tünetet, amit a motorozás alatt észleltem. Úgy éreztem elfelejtetem mindent, amit eddig tudtam. Kimondottan ügyetlen voltam és nagyon nem éreztem sem a motort, sem a pályákat, semmit sem. Igen bizonytalannak éreztem minden métert a motoron. A vállam pedig iszonyúan elfáradt, fájt, és nagy izomlázzal küzdöttem. Így telt el négy-öt alkalom, majd egyszer csak elkezdtem megérezni, amire vártam. Biztosabbak lettek a fordulóim, és az ugrásokat is elkezdhettem gyakorolni. Volt pár bíztató edzésem, de még jó néhány alkalom, hogy azt mondhassam, minden rendben már.

A hétvégén a következő magyar bajnoki futamon részt fogok venni mindezek ellenére. Az edzőmmel való egyeztetés alapján, korainak tartja a versenyzést, de amennyiben fejben tudom rendezni a rám bízott feladatokat, akkor mehetek. A feladatom, pedig az lesz, hogy a startokat óvatosan csinálom meg, és a futamok alatt nem küzdök senkivel. Csak addig szabad tempót mennem, míg biztonságosnak érzem azt. Aztán mindezt versenyfeltételek között megcsinálni nem lesz könnyű, de most ez a feladatom.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2010.08.11. 11:20 klatt Jobbulást.